Egy italbolt mindennapjai...

A kondi terembe, ahova a derekam vissza szerzése végett járok, kezembe akadt egy füzetecske, és amíg a futópadra várakoztam, bele lapoztam. A füzetecske, arról szólt, hogy akik derékvisszaszerző projekten dolgoznak, igazából semmi nagy varázslást és éhezést nem kell tenniük, sőt kifejezetten óva intenek a rendszeres étkezés kihagyásától. Csupán a csoki és egyéb nasi kerülésére, sok folyadék bevitelre, és néhány zsír mentes, de szénhidrátban gazdag eledel kihagyására kell ügyelni. Ennél fogva ne együnk kenyeret, helyette zsömlét, vagy rozscipót, kerüljük a krumplit, tésztát, rizst, és a tojás sárgáját. Ezen kívül rendszeresen, mondjuk háromszor hetente testmozogjunk. Én meg nagyon örültem a füzetecskének, hogy végre valaki összefoglalta irányelveimet. És nem akar erőszakot elkövetni rajtam, a testsúlycsökkentő csodafüvekkel, tablettákkal, növény kivonatokkal, egyéb ismeretlen eredetű és kísérleti nyúlképző, MLM- rendszerű, vegyipari csodával. Nem akar naponta nagyobb és nagyobb tömegű súlyt aggatni a lábamra, hátamra, hogy erősödjek, miközben tropára megy minden izületem, és mindezt grátisz tették, nem több ezer forintos könyvből kellett megtudnom a TITKOT.
Gondolom ezen információk álmomban összekuszálódtak kicsit, mert azt álmodtam, hogy reggelizek mint rég a teraszon, amúgy angolosan, pirítóst, lágy tojást, teát amúgy tisztán minden ízesítés nélkül. Reggel pedig elnosztalgiáztam ezen, mert amióta itt lakom, azóta nem angol reggeliztem, és nem tudtam eldönteni, hogy a reggeli tartalma, avagy a teraszos környezet adta varázsát hétvégeken. Így kipróbáltam, és lágy tojást ettem pirítóssal, meg teát ittam hozzá. A terasz hiányzott hozzá!

Aztán bele kukkantottam a fagyóba, hogy mi is legyen az ebéd. Találtam egy kupac csirkecombot, amiről meg szintén szembe jutott, milyen sokszor csináltam régebben, és milyen kevésszer mostanában, fűszeres főtt tojással töltve. A lányomnak meg eszébe jutott, milyen régen csináltam olyan rizset, amilyet csak én szoktam, és a mama nem tud utánam csinálni. Ami tulajdonképp főtt rizs, kínai módra, sok - sok zöldséggel megpirítva, és a lányom betegre tudja enni magát belőle, még hús sem kell neki hozzá. Így ez lett az ebéd.

Majd beleolvastam itt Phlox blogjába, ahol is rakott krumplit emleget, így holnap rakott krumpli lesz, de mivel a lányom azt nem szereti, ma még összeütök neki egy kis majonézes krumpli salit.
Milyen jó, hogy kezembe akadt az a füzetecske…

Egész napi bevásárlás után, ami közben cirka hatszor sikerült megmentenem az autómat a rommá töréstől, többször idegrohamot kaptam, mert nem sikerült parkolót találnom, hazaérve ledőltem a kanapéra, és úgy döntöttem fel sem kelek onnan reggelig. Ám bekapcsolva maradt előttem a tv, a távkapcsoló messze volt, hogy lelőjem, így elmeredtem kicsit a bambulásom útjába eső képernyőn.

Egy élmény volt! Muszáj leírnom, mert félek kóros elváltozásokat fog okozni szervezetemben, ha bent marad.

Először egy kakastarajos szőkére festett, fekete borostás fiatalember, tele fogsorral mosolygott a kamerába, és felkonferálta a bejönni készülő szegény asszonyt, akit halom ajándékkal fognak meglepni, mert létminimumon él albérletben kislányával, és férjével. Anyagi helyzetéről faggatta a közönség előtt, majd megérdeklődte segítenek- e a környezetében élők nyomorán valami formában. Az asszony szerint az emberek többsége közönyös, nem segít, nem értik miért kell olyannak gyerek, aki nem képes eltartani még magát sem.

Szerinte, sem ő sem férje nem tehet a fennálló helyzetről. De a gyerek az boldogság, miért kellene ettől megfosztania magát azért mert szegény. Erre a tele fogsorral mosolygó műsorvezető, segítségnyújtás első lépéseként elhúzatta a paravánt, ami mögött egy asztalon kisebb nagyobb dobozok sorakoztak. Ez volt a tv ajándéka a szegény asszonynak, meg a gyereknek.

A gyerek elkezdte kibontogatni a dobozokat, én pedig elgondolkoztam, mihez fog kezdeni szegény télvíz idején két pár strandpapuccsal, egy színes strandkalappal, meg egy fürdőlepedővel.

A többi dobozban tartós élelmiszerek, meg tisztítószerek voltak, ezeket nem kellett nyilvánosan kibontani.

Majd kiderült a cirka három esztendős gyerek titkos vágya, egy beszélő baba. A telefogsorú műsorvezető természetesen ezt is elővarázsolta, igaz nem beszélt, hanem énekelt a baba, és idegbeteg módon rángatózott, de a premier plánban ami nyílván az örömkönnyeknek volt előkészítve, látható volt a gyerek zavart, félszeg mosolya, és hogy szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a szituációval.

Mikulás előtt egyszer Kistehén feldúlva jött dolgozni, mert a lánya iskolájának kiadták, hogy határon túli árvízkárosult gyerekeknek készítsenek osztályonként mikuláscsomagot. De nem ám amit gondolnak, hanem osztálypénzből, meghatározott összegben meghatározott dolgokat. Úgymint sapka, sál, csokoládé, játék, mesekönyv, tartós élelmiszer. Újat, és a blokkot mutassák be. Kistehén meg felrobbanni készült a pipától, mert szerinte itthon is rengeteg olyan gyerek van, aki rászorulna némi támogatásra ebből - abból, miért kell nekünk szülőknek a határon túli gyerekek helyzetét kötelező jelleggel javítani. És egyébként meg ő hova írja a kívánság listáját?

Hát ez jutott eszembe a szegény anyáról. Tulajdonképp, ezen az alapon pár éve jómagam is beülhettem volna a tv-be siránkozni, és szerintem ma ebben az országban minden harmadik ember leülhetne egy kamera elé, elsorolni gyötrelmes anyagi helyzetét.

Meg az is eszembe jutott, vajon mi lenne segítség ennek a szegény anyának? Mert ahogy elindult, nem egy biztonságos munkahelyért esdekelt, vagy szociális bérlakásért lobbyzott. Nekem úgy tűnt, egy, egyre divatosabb irányzatnak hódolt, az össznépi koldulás névre hallgatónak.

Ezen persze nem volt időm sokáig töprengeni, mert egy tampon és egy intim betét, valamint egy hajápoló család selymességének bemutatása után újabb műsorvezető lépett színre. Ő volt Mónika. 

Mónika maga élé citálta a nép egyszerű lányát, akiről rövidesen kiderült, ifjú életkorával dacolva öt gyereknek adott már életet, és második élettársát nyüvi. A színre lépés oka pedig nem más volt, mint bizonyítsák már be a két legkisebb gyereke apjának, hogy valóban ő az apa.

Ugyanis az anyós rátelepedett az életükre, és azzal tömi a kicsi fia fejét, ő ledér és léha, mindenkinek megáll, lehetetlen, hogy a kölköket a fia hozta össze neki. Ezzel kínozzák, gyötrik nap mint nap. Mónika az egyetlen ember e százholdas pagonyban, aki igazát bebizonyíthatná urának, és hétfejű anyósának.

Majd Mónika, hogy ne csak egy oldalról ismerjük mi nézők az egyszerű lány szomorú sorsát, behívta a hétfejűt.

A hétfejű szerint a gyerek azért nem lehet a fiáé, mert mind kettő fekete, mint a szurok. Igaz, a nagyobbik már fakult, de a kicsi, az nagyon sötét.

Itt kiment a szememből a bambaság.

Ugyanis a nép egyszerű lánya meglehetősen halovány, sőt kifejezetten vérszegény és albínó színű volt. A hétfejű meg utánozni próbálta némi vakolattal, feketéből szőkének indult, de csibe sárga lett hajszínével. Alkarban azonban nem púderelt, így ott látszott, hogy nem szoliban barnult.

Majd bejött a fia is. Ő meg egyáltalán nem púderelt. Ő sem szoliban barnult.

A hétfejű, meglehetősen frusztrált némber volt, mert szerinte ha egy nő szóba áll egy pasassal, az csak azért lehet, mert kufircolni akarnak. Márpedig a léha menye, mindenkivel beszél az utcában. Még azzal a ronda négerrel is, aki albérletben lakik valakinél.

A nép egyszerű lánya elmesélte Mónikának és nekünk nézőknek, hogy az élettárs azt helyezte kilátásba, hogyha a Mónika azt deríti ki nem ő az apa, akkor nagy verésnek néz elébe.

Ellenben ha kiderül mégis ő az apa, akkor akár feleségül is veszi.

Mónika szemrehányó tekintetére azzal védekezett, mindezt csak azért mondta, hogy Mónika nélkül derüljön ki az igazság, és leányzó vallja be nem övé a gyerek.

Majd Mónika felbontotta a szigorúan leragasztott borítékot, ami a dns- vizsgálat eredményeit tartalmazta, és kiderült mindkét megvizsgált gyerek apja 99.9 % bizonyossággal a megjelölt férfi.

Erre Mónika felszólította a megjelenteket, kérjenek bocsánatot a lánytól.

Mire a lány felsírt, nem kell, csak hagyják már őt békén. A hétfejű meg azt mondta, dehogy kér, hisz ez még nem bizonyíték arra, hogy a meny nem ledér, és nem áll meg mindenkinek. Csak az bizonyosodott be, hogy vére a két unoka.

Egyébként meg erre azért volt szükség, mert házat vettek a fiának, és bizonyos akart lenni benne, övé az eddig pátyolgatott unokák, mert idegen kölköt nem vihetett volna a ledér abba a házba.

Nem bírtam tovább, és felkeltem.

Ez a műsor már csak hab volt a tetején a reggeli rádióműsornak, amikor is halálba küldtem a bolti rádiót.

Ugyanis tv- nem nézésemmel, Győzikét is kirekesztem életemből, mint olyat. Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi rá. Erre a reggeli hosszan tartó munkába csúszkálás közben Győzikés műsor volt az ébresztő.

Akarjuk-e, hogy szerepeljen tovább, szeretjük-e, mit csináljon, és hova menjen? Az anyjába! - felkiáltással kikapcsoltam a rádiót.

De nem menekültem, mert a boltban folytatta. És miután korábban egyszer már lepofoztam a rádiót, csak egy adót képes fogni, így azon egyen Győzike rajongó sms-ek felolvasása ömlött. Tippeket adva a világ mely pontjára utazzon, mit mutasson meg nekünk, pőre, csóró népnek, akik csak nyálcsorgatva nézhetjük Győzikén keresztül azt az utat.

Megint lepofoztam a rádiót, most már egy adót sem fog. Megint világgá akarok menni. Homokos tengerpartra, pálmafák közé….

Szóval, technikailag felfejlődésem következtében, végre le tudtam szedni a telefonomról a dekoltázsom önfotózását. Az adatlapomon megtekinthető:)

A kikáltási ár, és a körítés még készülőben van, tehát folyt. köv...:)

Pár bejegyzéssel lentebb, a múltkor azt furcsálltam, hogy a nézettségem a statisztika szerint lecsúszott a béka feneke alá, ellenben az adatlap nézettségem, ahol számláló van, jókorát nőtt. Aztán túl léptem a problémán, legyintve, érdekli a fenét a statisztika, nem azért jöttem én ide.

Most pedig, belekukkantottam a blogantológia hírdetésbe, és meglepődtem:

Én vagyok az első!

Nagyon köszönöm mindenki  szavazatát!

Ennek most nagyon megörültem:)

Dakota aput, meglátogatja felesége és nővére. Szóváltásba keveredve egymással, a nővér, beárulja a feleséget dakota apunál, hogy a szomszéddal érzi jól magát, mióta az ura kényszerpihenőn van. Dakota apu, kitekerni készül a feleség nyakát, mire az megszólal.
- Hallod hé! Csak csárázik* a csávó!
- Ja! Akkor jó. - majd szemvillanás alatt feledi a hűtlenséget.

* kinyal (cigányul)