Egy italbolt mindennapjai...

Mivel a statisztika szerint, még mindig tartós látogatottságnak örvendhetek, minden kedves erre járónak békés, boldog, és eredményekkel teli új esztendőt kívánok, erőben és egészségben. :)

Seherezad

Megszületett könyvem első kritikája...

Továbbá több portálon is, akciós áron vásárolható.

Kedves mindenki aki erre látogat még!:)

örömmel közlöm, hogy megjelent az első könyv ami B13 oldalon született tulajdonképp, így az első blog esküvő után, íme az első könyv: 

Egy italbolt mindennapjai...

Egyelőre még csak innen megrendelhető, későbbiekben kapható lesz a könyvesboltokban is.

Üdv

Seherezad

Úgy érzem, eljött a búcsú ideje.

Mindenkinek, minden jót kívánok, és köszönöm, hogy velem voltatok.

2007. December 4.

Seherezad

Úgy látom a statisztikában, valaki két napja olvassa intenzíven a blogomat.

Remélem, nem írtam hiába, és végül mégis megkéri valaki a kezem, vagy a szám...különben hitem vesztem a mesékben:)

...hogy egy kedves ismerősöm, messze Californiában, évek óta nem mulaszt el felhívni a szülinapomon, vagy küldeni egy e-mailt, de a közeli barátaim, sőt a saját öcsém sem bírja fejben tartani mikor van e neves nap?

...hogy naponta ezen virtuális valómra 300-700 szor kíváncsiak, számomra tulajdonképp vadidegen emberek, a szomszédom meg gyakorta felbukik inkább bennem, semhogy köszönésre nyissa a száját?

...hogy eszméletlen jóképű pasi lakónk, felteszi az iwiw-re magát, a képei között megtalálható a nagy Ő, aki bűnronda, cirka 15 évvel idősebb a pasinál, és a Michelin babára emlékeztet, de nagy Ő lett belőle?

...hogy annyi apró, de boldogságot okozó kis érzést elfelejtünk, ahogy öregszünk(?), ám a nagyobbaktól sem leszünk boldogok mégsem?

...hogy Chuck Norris még mindig nem verekedte ki magát, pedig nyugdíjba pofozhatná már valaki, mer Ő is örexik?

...hogy az amerikai filmekben olyan jófej zsaruk vannak akik soha nem büntetnek nőket, kivált ha jól dekoltált, engem meg majdnem köldökig dekoltálva úgy megbüntettek, mint a fene?

...hogy pár nap tévézés után, bárhova nézek, mindenhol véres hullákat gyanítok, nagyobb kabátok alatt flintát sejtek, az esőből vis majort félek, autókhoz gyalog nem megyek közel, pláne ha nyitva az ajtaja, kopasz csávóktól a túloldalra megyek, mert azt hiszem menten ütni fogják a népet, és ma halálra rémisztett egy csóri őszi légy, amint utólsó szuflájával, hangosan keresztül zsongott a szobán?

MA KÉT ESZTENDEJE UNTATLAK, NEVETTETLEK, RÍGATLAK, - NEM KÍVÁNT TÖRLENDŐ- TITEKET!

KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VOLTATOK!

SEHEREZAD

Te aki most apró gyerekeiddel kínlódsz,  hogy azé nehéz neked, mert még kicsik a gyerekek, és majd ha nagyobbak lesznek mennyivel könnyebb lesz, ROSSZUL HISZED!

Nem lesz könnyebb! Máshogy lesz nehezebb!

Könnyebb akkor volt, amikor még nem voltak gyerekeid. Most már nincs vissza út, ezt a keresztet cipelned kell, ha belegebedsz is!:)  

Békésen álldogáltam a zebra előtt, a járdán, azon mélázva, merre is menjek vissza a parkolóba az autómhoz. Döntésig, inkább maradtam, hogy utóbb ne kelljen visszafordulni.

Szemben velem, az út túloldalán, anyuka sokkal határozottabb volt, és a zebrára lépett, három év körüli csemetéjét kézen fogva, babakocsit tolva maga előtt. Úgy az út közepén járhatott, amikor aranyszínű csodaautó fordult be a sarkon, zebrát, gyalogost, gyereket, babakocsit nem észlelve, amúgy hetykén, „rokon, nem rokon le az útról, megjött a menő mandró” stílusban. Majd jókora koppanást hallottam, melyre aztán megállt a menő mandró, és állt.

Mire anyuka kicsit hisztis lett, és kicsit sem a legkedvesebb stílusában barmolta le a mandrót, mely szerint a látásával van baj, avagy az elméjével, hogy elüti őket a zebrán. A mandró csak állt tovább, mozdulatlanul.

Anyuka még hisztisebb lett, és azt kiabálta, „Tolass már le a gyerek lábáról Te barom! Rajta állsz!” A mandró, határtalan nyugalommal, és mérhetetlen unalommal kereste meg a tolatósebességet, és letolatott a gyerek lábáról.

Anyuka felkapta az addig ordítani sem merő három éves csöppséget, és a járdára szaladt mellém.

A mandró, merő nyugalommal tovahajtott. Bambán néztem utána, vártam, hogy leparkoljon, visszajöjjön, megérdeklődje mi baja lett a gyereknek, felajánlja esetleg vigye-e őket orvoshoz, kórházba, egyáltalán segíthet-e, esetleg kinyögjön egy „bocs, nem figyeltem eléggé” mondatot. De nem! Az arany csoda, tovagurult, eltűnt a forgatagban, mintha mi sem történt volna.

Az apróság, járdát érve, anyja biztonságos karjában már ki merte nyitni a száját, és égzengető bömbölésbe kezdett.
Én csak álltam, és vártam, hogy majd jön a Bocskor, meg a Boros egy nagy üveg pezsgővel, mondják, hogy csak vicc volt, csak vicc volt. A gyerek a sajátjának gumimása, baja nem lehetett, és előhúzzák az igazi gyerekét. Majd gratulálnak anyuka lélekjelenlétéhez, a türelméhez, hogy azon percen nem mosott be a lehúzott ablakon egy hatalmasat az arany csoda vezetőjének. De nem jöttek.  
Anyuka azt se tudta mit csináljon. Egy kiló kenyérért indultak a boltba, se pénz, se iratok, se telefon nem volt nála. A gyerek szünni nem akaróan bömbizett. Körülöttünk gyűltek a népek, mindenki mindent látott, el is ítélte pár szóval a csoda autót, majd el is tűntek. Én maradtam egyedül anyuka mellett, aki a férjét akarta volna hívni, hogy vigyék kórházba a gyereket.
Rábeszéltem inkább mentőre, rendőrre. Ki is hívtam mindkettőt. A sokaságból, ketten maradtunk, akik az autó rendszámát felírtuk, és vállaltuk, hogy tanúnak idézhetnek.
Szerencsére a csöppségnek, nem lett komoly baja,  koppant egyet a feje, nem tört el, csak zúzódott a lába, és megijedt.

Este felhívtak a rendőrök, hogy megtalálták az arany csodát, vezetővel együtt. Elmondanám-e ismét, mi történt, leginkább az a rész érdekelte őket, hogy hallottam-e, hogy anyuka azt kiabálja, tolasson le a gyerek lábáról. A mandró ugyanis nem hallotta, és amúgy is nagyon sietett, azért nem állt meg.

Hát így lettem koronatanú. Merthogy eléggé még nem ülök nyakig a hivatalos dolgokban, találtam még hozzá. Most mondja valaki, hogy vonzom a problémás ügyeket…Amikor csak a zebrán akartam átmenni! Vagy nem.    

Ezt a két képet, a B13-nak hoztam sok szeretettel:)